Bella-baba története
2020 végén sajnálatos módon elveszítettük utcáról befogadott cicánkat leukózisban. Befogadása után derült ki, hogy beteg, és természetesen kitartottunk mellette. Bíztunk benne, hogy fiatal cicaként még sokáig velünk maradhat, de nem így lett… A veszteség nagyon megviselt minket, és úgy éreztem, hogy nem leszek képes újabb állatkával megosztani az életem, de rá kellett jönnöm, hogy nem tudok cica nélkül létezni. Csodálatos élőlények, aki tényleg gyógyítják az ember lelkét. A lágyságukkal, a dorombolásukkal, a bújásukkal… Egyszerűen függőséget okoznak!!!!
Egy biztos volt, nem tenyésztőtől vagy szaporítótól vásárolunk! Amíg ennyi utcán élő, nehéz sorsú kisállat van, szó sem lehet róla. Az nálunk elvi kérdés!
Elkezdtem nézelődni az alapítványoknál, és a Cica-Vár-Lak-kal kapcsolatba kerültem egy cica kapcsán, viszont ő gazdijelöltes volt. Akkor nagyon rosszul érintett, hiszen amíg őt meg nem láttam, nem is gondoltam igazán komolyan, hogy újabb cicánk lesz, mert még nem voltam túl az előző elvesztésén sem. Aztán megláttuk Bellát! Egy igazi kis hercegnő! Végtelenül félénk, imád beszélgetni, kényeskedni. Mikor hazahoztam, nagyon félt, de érezte, hogy jó helyre került, és már aznap az ölemben kötött ki, a férjemet meg úgy fogadta, mikor hazaért, mintha ezer éves cimborák lennének. Szép lassan haladtunk a bizalomépítés útján. Mi sosem erőltetünk semmit, mert nem ismerjük az előéletét. Nem várjuk el, hogy a cica a mi tempónkban ismerkedjen, ezt minden esetben rábízzuk. Ha jönni akar, jön, ha elbújni, akkor elbújhat, ha simit szeretne megkapja. Nem kapjuk fel, nem teszünk hirtelen mozdulatokat. Tiszteletben tartjuk, hogy ő most új helyen van, változás történt az életében. Persze próbálunk óvatosan játszani vele, finom falatokkal megvesztegetni, de ezek is a bizalomépítés jegyében.
Éjszakánként nyafizott, amit mi kicsit félreértettünk, mert azt hittük, hogy hiányzik neki egy macskabarát. Ekkor jött Zserbó, 1 hónappal később Bella után. Mára, ahogy megismertük őket be kellett látnunk, hogy Bella egyke cica akart lenni, egy kishercegnő, a gazdik szeme fénye… Az éjszakai „áriázás” tárgyaknak szól. Bella a kedvenc játékainak operaelőadást ad :D:D:D:D
Szóval a kis félreértésből lett Zserbóka, nem mondom, hogy Bella legnagyobb örömére. Nagyon vadul dacolt ellene, és próbálta a tudtunkra, és Zserbó tudtára adni, hogy ez az ő birodalma, és semmi keresnivalója nincs itt ennek a kis csapzott jövevénynek. Bella hatalmasat csalódott bennünk, amit irányunkban sem rejtett véka alá. Ha meg akartuk simogatni, hatalmas fújásba torkolt. Teltek a napok, pont szabadságon voltunk, így minden létező eszközt bevetettünk, hogy a cicákat összeszoktassuk. Az egyik szobát fel-le szerelhető hálóval láttuk el, így jobban lehetőség nyílt egymás megismerésére, anélkül, hogy csúnya harc lett volna. Zserbó nehezebb eset volt, mert a cicatársaság nem zavarta, de abszolút nem volt emberhez szocializálva. Hirtelen a nyakába szakadt egy új hely, két emberszabású, és egy puffogó vipera is, alias Bella. Nagyon nehezen viselte a bezártságot, és az elkülönítést. Aztán eljött a pillanat, mikor úgy festett, mintha Bella játszani hívná Zserbót, lesz ami lesz alapon összeeresztettük őket. Kisebb fújások, kisebb kergetés árán, de pár órával később már egymás közelében pihentek le, és valaki mindig közelebb settenkedett a másikhoz.
Zserbó bizalma nagyon lassan épült felénk. Szívszorító volt látni, hogy milyen epedkedve nézi, ahogy Bellát simogatjuk, szeretgetjük, de a félelem nagyobb volt. Közel két hónapba(!!!) telt, mire igazán meg lehetett simogatni őt is, és jött a simiért. Valószínű bánthatták is, ahogy a reakciót vizsgáltuk, egy ismeretlen előéletű cicánál bármi lehetséges. Rengeteg türelem kell!!!
Bellánkkal közben visszalépés történt. Zserbót elfogadta, és úgy alszanak együtt, hogy a cukiságfaktor kiakad, de nekünk nem tudta megbocsájtani, a kis kokszos-képűt. Azóta Bella nem jön ölbe, de szép lassan elkezdett felénk újra nyitni. (+1év!!!! már jön dorombolni, simit követelni, összebújni) Tulajdonképpen kirajzolódtak a gazdi felosztások is. Bella, mint ahogy az elején is írtam, a férjemet úgy fogadta, mintha ezeréves cimborák lennénk, őt preferálja. Énekel neki, mikor hazajön, fél órán át tekereg körülötte, és szalad utána bárhova megy. Persze engem is szeret, de a férjemmel olyan „apa-lánya” szerelem szövődött. Zserbóka meg anyakomplexussal küzd. Neki én vagyok a minden. Ő nem azt hiszi, hogy az nem embermamija vagyok, hanem a cicamamija. Úgy viselkedik, mintha én is macska lennék, és állandóan mosdatni akar… Rettenetesen idegesítő :D:D:D Zserbónak velem kapcsolatban szeparációs szorongása is van. Ha bent vagyok egy szobában és kizárom, szétveri az ajtót. 😀 Ez természetesen a mosdóra is igaz… :D:D szóval ahova a király is egyedül jár, én nem :D:D
Nagyon más személyiségek. Legjobban azzal tudnám illusztrálni, mintha lenne két lányom. Az egyik egy tütüszoknyás, tiarás hercegnő, a kis cincogó hangjával, finnyásságával. A másik pedig egy pocsojában ugrálós, fára mászós, igazi fiús lánygyermek. Olyan rossz, mint az ördög. Szintén erős szemléltető példa a Frakk című mese. Bella a Szerénke, Zserbó a Lukrácia!
Bella alkalmazkodóbb, Zserbó nehezebben bírja a változásokat.
Természetesen otthonunk macskabiztos, és mindent megteszünk a harmónikus együttélésért.
Az erkélyt behálóztattuk, az ablakokat maximum bukóra állítjuk, de úgy, hogy a rendőny le van teljesen eresztve, és a kis pöttyökön keresztül szellőztetünk. Sosem megyünk el otthonról, úgy, hogy bukón maradjon az ablak, és hiába van az erkély is behálózva, csak és kizárólag „szülői felügyelettel”, ha otthon vagyunk. Prémium tápot kapnak, és természetesen minden oltást felvettek. Ivartalanítottak, és chippel is elláttuk őket! Felelős gazdaként vállaltuk, hogy mindent megadunk nekik! Vállaltuk, hogy ha betegek lesznek, ennek jelentős költségei lehetnek, hogy minőségi élelmiszert kapjanak, a cicaháló költségeit a hosszú, közös kiegyensúlyozott életért, és a biztonságukért, azt is, hogy vannak szállodák, ahol jelentős többletet jelent, ha visszük őket (van ahol 4000 forint/macsek/éjszaka….hozzáteszem nevetséges, hiszem 3-4 csillagos helyekről beszélünk, nem 5+)
Egyszóval mindenkit bíztatok arra, hogy csak és kizárólag akkor fogadjon örökbe, ha biztosítani tudja, hogy kiskedvence hosszú távon is boldog legyen! Ők is érző lények, és bizony olyan szeretetet és köteléket alakítanak ki a gazdikkal, hogy nem lehet ide-oda passzolni őket. Mi vállaltuk, hogy akár 18-20 évig a társaik leszünk, jóban, rosszban, és ezt bizony ők feltétel nélküli szeretettel hálálják meg!!
Még egy utolsó példa: Covidosak lettünk, és nagyon beteg voltam. Nekem 8 nap folyamatos láz után kórház is lett a vége… Bellám soha azelőtt, de azóta sem, viszont akkor minden egyes nap hozott egy játék egérkét az ágyamba. Szinte egyfolytában aludtam, de mikor felkeltem vagy a kezem alatt találtam, vagy mellettem, vagy volt, hogy fordultam egyet és arra keltem, hogy valamin fekszem. Minden áldott nap hozta, hogy jobban legyek. Annyira megható, hogy milyen csodálatos lelkük van!
Mindenkinek kívánom, hogy megtaláltja a másik „cicafelét”, és ajánlom a Cica-Vár-Lakot! Mindenki nagyon segítőkész, imádják a cicákat, és rengeteg időt és energiát fordítanak a megmentésükre!
Fogadjátok szeretettel a képeket, szerintem magukért beszélnek… Ilyen a szegény cicasors :D:D:D:D
| VálaszTovábbítás |