Nyuszi és az én történetem… Otthonról (Magyarország) akartam cicát örökbe fogadni. Rólam tudni kell, hogy maximálisan kutyás, nagyon nem macskás vagyok, többnyire félelemmel vegyes tisztelettel fordulok feléjük de mint minden állatot, őket is szeretem, csak kicsit messzebbről. Ebből is leszürhető, hogy eléggé specifikus kívánságokkal álltam a dologhoz, mert fogalmam se volt a macskákról. Kutyám mindig … Olvass tovább
Lassan 19 éve cicákkal élek, ők a mindeneim. Micus, Lucus, Pöttömke mind utcán talált cicusok voltak, sajnos már egy másik dimenzióban élnek, de örökké a szívemben. Micusommal 15.5 évet élhettem együtt, s ő már találkozott Éjfélke kislányommal, aki éppen az ablakban napozik most. Pamuska pedig az ágyon fekszik mellettem. Micuska 2019. novemberében elment Lucika és … Olvass tovább
„Egyszer volt, hol nem volt…macskám. Amikor az ember elhagyja a hazájat, nemcsak a személyisége feléröl, a barátairól, a családjától kénytelen elbúcsúzni, hanem azoktól is, akik a környezetéhez szervesen tartoztak: az állatokrol is. Hosszú idő volt, mire annyira stabilizáltam magam, hogy azt mondhattam újra, hogy lehet cicám. Akkor már követtem néhány hónapja Krisztiéket. 2019 őszen jártunk. … Olvass tovább
„2020. decemberében döntöttünk úgy, hogy felkeressük a Cica-Vár-Lak Alapítványt, mert szerettünk volna egy cicát aki boldogabbá és vidámabbá teszi a mindennapjainkat. Amikor elmentünk, az egyik ketrecből egy gyönyörű, hófehér, 3 hónap körüli csöppség nézett ránk, így szerelem volt első látásra. Ő volt az egyedüli cica, aki figyelt minket a nagy zöld szemeivel. Ahogy az ölünkbe … Olvass tovább
