A Cica-Vár-Lak-kal több, mint 3 éves kapcsolatom van. Kiforrott, jól működő, nagyon jó kapcsolatokkal és támogatói körrel rendelkező csapatról van szó, akik alázattal teszik a „dolgukat”.
A TNR programokon kívül számtalanszor segítenek olyan hátrányos helyzetű gazdis cicáknak is, akiknek alapesetben nem lenne esélyük az ivartalanításra és évente több alomnyi kiscicával sokasodna az ország siralmasan magas állománya.
Részemről csak köszönni tudom, hogy több esetben kaptam segítséget tőlük ivartalanításban, lábadoztatásban, vagy akár gazdikeresésben.
A Cica-Vár-Lak a civil, egyszemélyes cicamentőkkel együttműködve, őket segítve munkálkodik, és ez a segítő szerep az egyik legnagyobb erényük. Azok, akik a macskamentésben bármilyen szerepet vállalunk, mindannyian egy célért küzdünk, és csakis az viszi előrébb ezt az ügyet az állatvédelemben, ha nem riválisként tekintenének egymásra a szervezetek és a civil mentők.
Krisztától nagyon sok bátorítást kapok olyan helyzetekben, amikor úgy érzem, nem megy tovább, mert többen vannak, akik inkább hátrafelé húzzák a szerencsétlen sorsú állatokkal megrakott „szekeremet”.
Egyedül vagyok a kóbor sorsokkal egy olyan településen, ahol akkor sem kérnek az emberek a segítségnyújtásból, ha nem várok viszonzást érte. Csak remélni merem, hogy ez a mentalitás változni fog valaha, és az állatokra végre nem tárgyként tekintenek majd az emberek.
Köszönöm a Cica-Vár-Lak minden segítőjének, hogy töretlenül hisznek és küzdenek egy élhetőbb világban!
Gombos Andrea