Pár hónappal ezelőtt elvesztettük imádott Sanyi cicánkat.
Nagyon megviselt minket,a páromat,a kisfiamat és engem is.
Mivel én mondtam ki azt,hogy engedjük el,így hogy egy kicsit enyhitsem a lelkiismeretfurdalásomat, elkezdtem újra festeni. Több cicás képet. És valahogy szembejött a Cicavárlak egyik licitje. Egyből gondoltam,hogy ha már itt van egy ilyen lehetőség,beszélek a lányokkal, hátha tudják hasznosítani,amiket alkottam.
Közben elkezdtünk beszélgetni és tudtam,hogy ha lesz cicusunk újra,innen lesz. Párom,aki amúgy korábban nem szerette a macskákat,de közben még mentett is már,nehezen állt kötélnek,de megláttuk Matyit. …
Amúgy mi mindenképpen lány cicát szeretünk volna,de ez szerelem volt első látásra. Forró nyári napon mentünk Veszprémből Vecsésre megnézni az új csaladtagot. Azért elcsábultunk mindhárman,mert több cicát is hoztunk volna,de Matyi már akkor is a szívünkbe lopta magát.
Itthon az első perctől kezdve otthon érzi magát. Felvidít minket,bújik, dagaszt. A kisfiam imád vele játszani . Az első orvosi vizsgálatnál meg is kérdezte,hogy anya ugye ő nem lesz angyalka,ha a dokornénihez viszed? Ha el akar szállni,húzzuk vissza.
Szóval teljes értékű csaladtág lett. Mindezt köszönjük a Cicavárlak csapatának,Darabos Gyöngyinek, mert Matyi egy csoda. És csoda az is,amit a lányok napi szinten csinálnak! Köszönjük Nektek a mi Mátyás királyunkat!
