Kedves Cica-vár-lak!
Tavaly épp karácsony előtt hagyott itt a már régóta beteg, idős cicám. Elképzelhetetlen volt, hogy az ünnepekkor már nincs velem.
Tehát a Cica-vár-laknál már tapasztalt és elégedett ismerősként bejáratos barátaim elcipeltek oda, hátha újra „szerelembe tudok esni”…
És tényleg ott volt Klárika, aki nagyon hasonlított az én néhai Cirmimre. Hajlandó volt velünk jönni, és immár Mirci néven (mert Klárika, az egy csomó ismerősöm neve) már fél éve bontja a lakást, és futja éjszakánként a maratonjait.
Nem tudom, mi lenne, ha nem lenne…:))
Itt van pár kép a hercegnőről, de nehéz fotózni, mert mindig bemozdul…:))
Köszönjük, CICA-VÁR-LAK!!
Én is, de szerintem Mircike is!!:))))
