Barion Pixel

Lujza, aki megtalálta igaz szerelmét

Mindig is macskás családban éltem, gyerekkorunkban is volt cicánk, most a szüleimnél is van egy, a húgoméknál akkor kettő, ma már három kis macsek rohangál ?

Egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy én is szeretnék egy kiscicát, így fogadtam örökbe Marcit 3 hónaposan. Ő nem menhelyi mentett cica, egy facebook csoportban találtam őt három kis fekete tesójával egyedüli cirmosként keresett neki gazdit a vemhes anyukájukat befogadó család.

Marci nagyon bújós, játékos kiskölyök volt, felnőttkorára a bújós énje mérséklődött, és bár továbbra is játékos maradt egyre inkább kezdett magának való lenni. Miután a hétköznapokat nappal teljesen egyedül töltötte és néha a hétvégi programok is úgy alakultak, hogy egyedül maradt, arra az elhatározásra jutottam, hogy jót tenne neki, ha lenne egy kis felesége ?

Az elhatározást aztán gyorsan tett is követte, így találtam rá a Cica Vár Lak facebook oldalára és azon nyomban írtam is  Didának. ☺️ Megbeszéltük, hogy Vecsésen megnézzük a lehetséges menyasszony-jelölteket, akik korban a fiatalúrhoz passzolhatnak. ?

Lujza már az első látásra is egy bűbájos, doromboló kis cukiságbomba volt, igazából azonnal beleszerettem, így nem volt kérdés, hogy amint lehet, jön velünk haza. Körülbelül egy hét múlva tudtam elhozni, addig Marcinak többször elmondtam, hogy házassági örömök elé néz ? Erre mindig olyan furcsán-kíváncsian nézett rám, lehet azt hitte, hogy viccelek, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk Lujzival haza.

Az úton szegénykém nem volt boldog, mint kiderült sem a hordozót, sem az autókázást nem bírja. Az összeszoktatáshoz rengeteg jótanácsot és hasznos útmutatást kaptam Krisztától és Didától, akiknek ezúton is nagyon köszönöm, hogy terelgettek és persze, hogy tartották bennem a lelket ?

Az összeszoktatás napjaiban kiderült, hogy Lujzi a világ legbarátságosabb cicája, aki azt sem érti, ha Marci ráfúj, mely az első napokban azért többször is előfordult. A lányokkal mindvégig forró dróton voltam, mindig megnyugtattak, hogy ez teljesen normális, a jelek jó irányba mutatnak.

Nem mondom, hogy nem volt pár nehéz pillanat, Marci sokáig tartott Lujzitól, elkerülte, de szerencsére konfrontáció nélkül megúsztuk az első időszakot. Aztán fokozatosan megtört a jég, most már (több mint fél év után) elválaszthatatlanok, mosdatják egymást, együtt játszanak (mint megtanultam, a verekedés is játék ?) , együtt kuncsorognak a jutalomfalatért

? Lujza igazi kis hercegnő, ha csak hozzászól valaki azonnal dorombol, nagyon keresi a társaságot, bújik, követ és szerelmes pillantásokkal bombáz minden kétlábút. ? Még a gyerekzsivajtól sem retten meg, amikor Marci felmenekül a biztonságot jelentő cicafa tetejére, Lujzi akkor is állja a sarat ? Az már csak hab a tortán, hogy mennyire jól mutat együtt Lujzi és Marci, a kis cirmos brigád, bár Lujzi a cirmos bundájához fehér zoknit és nyakkendőt húzott ?

Bevallom, hogy afféle városi legendaként értékeltem, hogy a mentett cicák mennyire hálásak az őket örökbefogadó gazdájuknak, de most már tudom, hogy ez teljesen igaz ?
Didával és Krisztával azóta is kapcsolatban vagyunk, mindig hálás leszek nekik a kedvességükért, kívánom, hogy még sok olyan boldog egymásra találásban lehessen részük, mint amikor Lujzi és Marci egybekelt ?

 

Nyársik Zsófia