Nyuszi és az én történetem…
Otthonról (Magyarország) akartam cicát örökbe fogadni.
Rólam tudni kell, hogy maximálisan kutyás, nagyon nem macskás vagyok, többnyire félelemmel vegyes tisztelettel fordulok feléjük de mint minden állatot, őket is szeretem, csak kicsit messzebbről.
Ebből is leszürhető, hogy eléggé specifikus kívánságokkal álltam a dologhoz, mert fogalmam se volt a macskákról.
Kutyám mindig volt, nyuszim is, de cica sose.
Több helynek írtam, ahol volt cica, aki szimpatikus volt.
Vagy semmilyen válasz sem volt, vagy „ok, ennyit fizetsz, mikor tudod elhozni”.
Mivel én hosszas bemutatkozást írtam, leírtam én mit tudok nyújtani az állatnak (mekkora a lakás, mennyit vagyok otthon stb.) és én mit várok az állattól (kedves, bújós, nem bútor írtó, ellenben nincs gondja az ötlettel, hogy egyedül legyen), ezért a gyere és vidd nekem nem volt egy kielégítő válasz.
A cica-vár-lakkal úgy kerültem kapcsolatba, hogy hoztak egy macskuszt ide, az egyik Németországi magyar kérdezte, hogy nem akar e más is ciccet, ha már erre jár a kocsi. Akkor arról volt szó, egy tesója a ciccnek jönne vele, gondoltam írok.
Dida cuki volt, elolvasta a novellámat és közölte, megnézik, hogy Lucifer kandúr személyisége passzol e hozzám… Hát nem. Dida közölte, hogy nem probléma, addig keres, míg nem talál nekem cicát.
Pár hónappal rá szólt, hogy lenne egy lány, illene hozzám.
Azt kell tudni, hogy a cicc nem a cica-vár-lak gondozásában volt, kérdeztem mi a neve, rá kellett kérdeznie…. Azt hittem leesek a székről, hogy pont Nyuszi a neve. Mióta elköltöztem a családtól, csak nyuszik voltak nálam.
Szekeres Zsuzsi így emlékszik vissza: „Kolóniás cica volt, ahol a többiek bántották, zavarták. Farka üszkösödött, füle laphámrák gyanús és vemhes volt. Befogták, idihez került. Bea kérte a segítségemet. Elkezdtem gyüjteni az ivire, oltásokra, stb. Írtam neki gazdikereső posztot, de nem volt jelentkező. Ekkor kértem a cica-vár-laktól segítséget a gazdásítását illetően és Dida rögtön Zsófira gondolt ”
Szóval megindult a folyamat! Pár hét múlva megszervezték, hogy a cicám útlevéllel, mindennel hozzám jöjjön.
Rögtön elkezdtem berendezni a lakást, hogy szuper hellyel várjam.
Azóta is emlegetem, hogy nem tudom, milyen varázs képessége van Didának, mert ezt a macskát életében nem látta élőben, de tudta, hogy ez az én cicám.
Kicsi manó hajnali 3kor ért Hannoverbe, sok sok óra után, viszont 5 perc után bújt és szeretett.
Imádom minden szinten.
Bár én bújós, ellenben inkább nyugodt állatot akartam, kiderült, hogy imád játszani és inkább messziről kell imádni viszont egy angyal, eszébe nem jutna bántani, akkor se ha nem a kedvence, hogy folyamatosan fel van véve és tüttyöngetve van.
Elfogadott olyannak, amilyen vagyok és nagyon vigyáz rám. Eleinte néha volt rajtam karmolás a játék hevében, de megtanulta hamar, hogy én sajnos mindentől vérzek, és nagyon figyel.
Azóta minden nap bearanyozza a napomat Köszönöm, hogy ennyire törődtök azzal, hogy a cica és a gazdi jól passzoljon egymáshoz és nagy boldogságban éljünk.
