A Cica-Vár-Lakra egy facebook csoportban találtam rá, 3 pici örökbe fogadható vörös cicáról töltöttek fel képeket.
Ők nagyon gyorsan gazdisodtak, viszont Dida átirányított Krisztihez, hogy azért nézzük meg a többi cicát is.
Kriszti nagyon segítőkész volt, elmeséltük neki, hogy Sanyi cicánk mellé keresünk egy társat, hogy ne legyen otthon egyedül napközben, ameddig dolgozunk.
Sanyi picit zárkózott, így fontos szempont volt, hogy olyan valaki kerüljön a családunkba, aki ezt majd szép lassan kicsit oldja és hogy szürke, vagy vörös cicát szeretnénk. Kriszti mondta nekünk, hogy van egy cica, aki nagyon barátkozós és a kezembe adta Őt! Egy apró pici fekete cicát, aki úgy nézett rám a hatalmas világító zöld szemeivel, hogy többé nem tudtam letenni és visszaadni.
Így lett Obama a családunk tagja, aki egy igazi egyéniség, aki imád bújócskázni, aki szétnyomja a mellkasod amikor ráfekszik a kis ‘habtestével’, aki a billentyűzetedre rakja a fejét mikor dolgozol és rendületlenül nyomja az F1 billentyűt, aki imád fogócskázni, aki a tv mögött alszik mikor filmet nézel, aki mosolyt csal minden nap az arcunkra és dorombol nekünk rendületlenül.
Arra buzdítok mindenkit, hogy ne a cica színe, vagy kinézete határozza meg, hogy kit fogad maga mellé, hanem hallgasson inkább a szívére, nem fogja megbánni!
