PÚDER TÖRTÉNETE
A lányom nagyon régen szeretett volna egy macskát. A Facebookon találkoztunk Púder gazdikereső posztjával és szerelem lett első látásra!
Ez a szerelem fokozódott amikor meglátogathattuk őt személyesen – sok szebbnél szebb cica volt ott, de a lányom csak Őt látta!
Amikor Púder beköltözött az otthonunkba, nagyon ijedt volt. Napokig nem mutatkozott előttünk, még enni sem jött elő, amíg más is volt a szobában! A lányom nagy türelemmel kezelte a helyzetet, nem erőltette az érintést, csak beszélt hozzá halkan, majd lassan, de biztosan elkezdett köztük kialakulni a barátság. Hetekbe tellett, mire Púder megnyugodott és elkezdte magát otthon érezni és kezdett kibontakozni az egyénisége.
Elmondhatjuk róla, hogy Púder nem csak egy macska – ő A MACSKA!!!
Szeszélyes, követelődző, érdekérvényesítő kis díva! Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy mindketten az ő kegyét keressük.
Nagyon édes hangocskája van, hízeleg, kedveskedik, szeretteti magát, ha ahhoz van kedve. Nem egy ölbecica, de a gazdáját gyakran megajándékozza azzal, hogy hízeleg, dorombol neki. Imádja a pocaksimit ( de csak a gazditól, csak amikor olyan napja van, amikor mással foglalkozna, mikor indul valahova,stb. ).
Összességében egy nagyon szeszélyes, nagyon szerethető jószág, akinek nem gazdája, hanem személyzete van!