Vackor
Gyerekkoromban mindig volt cicánk. Majd felnőttként saját lakásban is vágytam rá, de mindig azt gondoltam, egy cicának bezárva egy lakásba nem az igazi, nem szeretnék a szabadságától egyetlen kis lényt sem megfosztani. Aztán eljött a pillanat, amikor annyira vágytam egy kis ciccre, hogy elkezdtem utánaolvasni és rájöttem, nem is olyan nehéz nekik lakásban élni. Így aztán elkezdtem keresgélni…
Megvolt a fejemben pontosan, hogy kit/mit szeretnék, egy kis vörös kislányt, aki bújik, dorombol, hízeleg, ahogy azt gyerekként megszoktam. Lehetőleg legyen 8 hét körüli, hogy én nevelgessem, és nálam induljon a kis élete.
És akkor, a netet böngészve egyszer csak szembejött Vackor képe. Kisfiú, 5 hónapos, szürkés-barnás cirmos ? De azok a gyönyörű ijedt zöld szemecskék rögtön megbabonáztak. Ennyit az elképzelésekről. ?
Kriszti később elmesélte, hogy Vaci nagy kedvenc volt nála. Tavaly Karácsonykor ott ültek az állatkórházban,és nem tudta mi lesz vele. Ezúton is köszönöm, hogy így gondoskodott róla, és megmentette nekem az én kincsemet <3
Mikor elmentem meglátogatni szóltak, hogy hozzá sok türelem kell, lassan fog feloldódni, de akkor már tudtam, hogy őt szeretném hazavinni.
Gyorsan megrendeltem az induló készletet, és 1 hét múlva már mentem is érte, hogy hazahozzam. Hazafelé az úton egy kis cérna hangú nyávogással hozta tudtomra, hogy ő most fél, nem érti mi történik. De én a fellegek közt jártam, hogy hozzám szólt, kommunikál velem a kincsem. <3
Indulásként a fürdőben szállásoltam el, amíg megszokja az új környezetet. Azonban nem akart kijönni, hiába hagytam neki résnyire nyitva az ajtót. 3 nap alatt szinte semmi sem változott. Kis Vaci feküdt az ágyikóban, evett ugyan, de nem jött ki, csak átnyúlt a tálig.
Közben persze az állatorvoshoz is bejelentkeztem, gondoltam elmegyünk megsimerkedni, mert oda fogunk majd járni oltásra.
Ahogy eljött az orvosi vizit ideje, nagyon vártam már, mert volt egy rossz érzésem. A doktornéni rögtön megkérdezte, hogy mindig ilyen meleg szokott lenni? Nem bágyadt? Mondtam, hogy nem tudom, mert még csak pár napja van nálam. Pár perc múlva kiderült, hogy lázas a csöppem, nem is kicsit. A kiskönyvében benne voltak az oltások és tesztek, így megnyugtattak, hogy nagy baj nem lehet, de minden nap mérjem a lázát. Jól feltankolták vitaminnal, lázcsillapító szurival, majd hazamentünk. Elkezdtem mérni a lázát. Eltelt 1, 2, majd 3 nap, és a helyzet nem változott. A 10. napon sok lázcsillapító szuri, infúzió és vitamin után azt mondták, ha másnapra sem megy le a láza, akkor újra tesztelni kell ☹ Mintha megértette volna, a 11. napon láztalan volt ?
Olyan hősiesen viselte a sok tortúrát, szurit, hőmérőzést… És olyan hálás volt a törődésért. Bármilyen beavatkozásról volt szó, szuri, vizsgálat, hőmérőzés… sosem karmolt, vagy harapott.
Aztán idővel egyre bátrabb lett. Eleinte beköltözött az asztal alá, majd szépen fokozatosan oldódott. Minden reggel puszival fogadott, közel feküdt hozzám, dorombolt.
Amikor elérkezett az ivartalanítás ideje, azt is nagyon strammul viselte, és átmenetileg matrica-cica lett belőle. Ha eldőltem a kanapén, már jött is, bújt hozzám, így fejezte ki háláját a sok törődésért.
Természetesen – jó gazdihoz híven – nem csak a testi, de a szellemi fejlődéséről is gondoskodtam, tudásvágya csillapíthatatlan. 😀
És mivel ilyen iskolázott cica, azt is hamar felfedezte, hogy honnan jön a sok finomság (a hűtőből), és imád ott cukiskodni minden egyes alkalommal, amikor csak a konyhában tartózkodok.
Várja, hogy mivel jutalmazom aktuális mutatványát.
Amikor későn érek haza, különösen igényli a szeretgetést, annak ellenére, hogy ma már egy magabiztos és kevésbé bújós világ ura.
Mostmár nem igényli állandóan a közelségem, és néha kikérni magának, hogy miért zaklatom őt állandóan a simivel meg a puszikkal, amikor ő ilyen jót alszik, de hát hogy lehetne ellenállni ennek a pihe-puha pocinak???
Tele van kérdőjelekkel ez a cica 😀
Biztos az jár a kis fejében: “Hogy lehet, hogy nekem ilyen jó gazdim van? Megérdemlem én?”
😀
Hát persze, hogy meg nyuszifül. Nincs olyan nap, hogy ne nevettetnél meg valamivel, vagy ne mutatnád ki váratlanul úgy a szereteted, hogy meghatódok tőle.
Magabiztos cica lett a kis Vaci, és nem fél kimutatni, ha nincs ínyére, hogy már megint dögönyözni szeretném.
És bár nem az a bújós, dorombolós, hízelgős cica, akit elképzeltem, de nem bánom. Tudod miért nem? Mert tudom, hogy biztonságban érzi magát nálam, tudja, hogy szeretem, és már nem akar jól viselkedni, csak hogy minden rendben legyen, hanem kimutatja, ha éppen nem tetszik valami. Kriszti is megmondta, hogy ő egy bölcs cica. Hát tényleg az.
Meghúzta a határokat, és persze én is ? bár engem bármikor le tud venni a lábamról. Már lassan 1,5 éve van velem, igazi kis kandúr, ő a ház ura, legalábbis az ő kis fejecskéjében ? Micsoda gyönyörűség lett belőle <3
