Visszafordulva a halál torkának mélyéről, avagy édes pici Xénia története…
Hazafele tartottunk a szabadságról és Bulgáriában még volt netem, így bőszen bújtam a cicás csopikat.
Megláttam egy kis fekete cica reménytelen posztját aki kilógó végbéllel várta a megváltó halált egy ecseri úti kietlen részen. Volt egy jó lelkű lány aki élelmet vitt, nap, mint nap az ott lévő cicáknak, de ennél többet nem tudott tenni értük.
Egyik ilyen etetésnél látta meg a fekete picurt aki azon felül, hogy csont és bőr volt végbél előreeséstől szenvedett. Ez bizony egy nagyon súlyos állapot ami azonnali orvosi beavatkozást kíván.
Sok-sok hozzászólás volt a poszt alatt, mint rendszerint, de igazi segítség nem.
Nem bírtam tovább és közbe avatkoztam.
Volt egy kedves hölgy aki éjszaka vállalta, hogy beviszi a Ráday úti rendelőbe a cicát, hogy minél hamarabb orvosi kezelést kaphasson. Akkor már Szerbiában robogtunk ahol a net hozzáférésem megszűnt, így csak telefonon tudtuk tartani a segítővel a kapcsolatot. Éjszaka felhívtam a Ráday rendelőt és szerencsére volt akkora bizalmuk az Alapítványunk iránt, hogy telefonos kérésem alapján fogadták a cicát.
A cica hője akkor már elég alacsony volt, ő már nagy útra készült, de nem engedtük neki, hiszen még csak pár hete jött erre a világra, hova is lenne ez a sietség.
A rendelő ellátásának hála stabilizálták a picit én pedig pár nap múlva érte mentem és haza hoztam Cica-Vár-Lak-ba.
Elsőként egy olyan módszerrel próbálkoztak, hogy a végbél nyílást picit bevarrták, hátha ennyi is elég lesz ahhoz, hogy rendeződjön a probléma. Sajnos a varratok kivétele után pár nappal még látványosabban előreesett a bél, így azonnal már a saját rendelőnkbe vittem Xénikét szombat reggel, ahol a doktor úr haladéktalanul megműtötte.
Ez már egy komolyabb beavatkozás volt, hiszen fel kellett nyitni a cicát és a végbelet a hasfalhoz varrták.
A picinek erősödnie kellett, így Íriszhez került ideiglenes gondozásra, aki elhalmozta minden földi jóval ezt a csepp életet.
Sajnos itt még nem lett happy end a történet vége, mert Xénire és Íriszre várt még pár megpróbáltatás.
Írisz jelezte, hogy hiába eszik Xénike nem fejlődik a kislányka. Aztán egyik reggel látta, hogy valami nagyon nincs rendben a picivel és rögtön átvitte a rendelőbe, ahol a képalkotó vizsgálatok megmutatták, hogy súlyos bél összecsúszása van.
Annyira elkeserítő és kétségbeejtő volt, hogy ez a kicsike még csak pár hónapos és ennyi nehézséggel kell megküzdenie. Írisznek akkor már annyira a szívéhez nőtt, hogy potyogtak a könnyei kétségbeesésében. Nagyon aggódott, aggódtunk, azonnali műtétre került sor ismét. Egy elég nagy bélszakaszt kellett eltávolítani.
Xénike az elkövetkező hetekben sem adott okot a nyugalomra, éreztük, hogy még mindig nincs rendben. Ekkor meglátogattunk egy doktornőt aki kifejezetten ehhez a problémához rendelkezik nagy tapasztalattal és tudással. Alaposan megvizsgálta Xénit és sok-sok gyógyszert kaptunk. Még egy Németországban élő gazdink segítségét is igénybe kellett vegyük az egyik szer beszerzése kapcsán, de minden követ hajlandóak voltunk megmozgatni érte. A javulás lassú volt, de a kitartás végül meghozta a gyümölcsét és Xéniából „rendes cicát” faragtunk, faragtak az orvosok.
Ő az egyik legextrémebb mentésünk.
Végül Írisszel úgy döntöttünk, hogy Xénike és az ő sorsa örökre egybe forrt a rögös út során, így megtalálta a családját nála, amiért én nagyon hálás vagyok.
